Sokan nem értik meg a játékosokat, mert azt hiszik, hogy begubózva elvonulnak a világ elől, hogy valami agyzsibbasztó játékszoftverrel mészárolják le az agysejtjeiket egyenként, szépen, sorban. Nincs is jobb, mint elmerülni a videojátékok világában és kizárni egy kicsit a mindennapi rutint. Az extrém sportolókat sem értik sokan, hogy a mutatványaikkal miért kockáztatják az életüket minden alkalommal, azonban mégis tömegeket vonzanak az ilyen rendezvények és sokan szeretnek kipróbálni életveszélyes dolgokat. Pedig néha jó elvonulni és belecsöppenni egy olyan fantáziavilágba, ahol azonosulhatunk a főszereplővel és különleges kalandokat élhetünk át, fejtörőket oldhatunk meg.

Rengeteg kihívás vár ránk a hőssé válás rögös útján, de megéri. Sokan menekülnek a videojátékok világába az őket körülvevő stressz elől. A munkahelyen vagy az iskolában éppen eleget kapni belőle nap, mint nap. Bizonyos fokig a videojátékok egyfajta terápiának is felfoghatóak. Nem váltanak ki agressziót a rengeteg tévhittel ellentétben, hiszen aki hajlamos rá, az attól is széttörhet maga körül mindent, hogyha reggel belerúg az ágysarkába.

A játékokkal sokkal inkább levezethetjük a feszültséget. Kinek ártunk azzal, hogyha egy virtuális világban törünk, zúzunk, robbantunk és halomra öljük a furábbnál furább szörnyeket? Senkinek. Sőt! Sok esetben egy igazán pihentető tevékenységnek számít. Rossz volt a napod a suliban? Tombold ki magad a Mortal Kombat valamelyik változatán, tombolj egy nagyot Kratos-szal a spártai félistennel a God of War elképesztő fantáziavilágában és máris jobb lesz. A játékok feledtetik velünk a problémákat, lekötnek, tanítanak és bizonyos késségeket fejlesztenek is. Ezeket a dolgokat rengeteg tanulmány támasztja alá. Viszont a kikapcsolódást nem szabad összekeverni a függőséggel, viszont sok szülő ezt teszi. Attól, hogy a gyermeke szeret játszani, még nem azt jelenti, hogy függő. Mielőtt megbélyegzünk valakit, azért mert szeret játszani, előbb gondoljunk bele, hogy mi lenne velünk az okostelefonunk nélkül.